(fotó: Dúzsné Simon-Balla Teodóra)
Édesanyává nem egy csapásra válunk. A várandósság kilenc hónapja, a szülés küzdelme és csodája, azután a barátkozás azzal a kicsi, magatehetetlen lénnyel, aki ránk van bízva – mind-mind a folyamat része, mialatt anyává születünk. Kihívásokkal, könnyel és boldogsággal kikövezett úton haladunk, botorkálunk. Ebben az érzékeny időszakban kiemelten fontos, hogy tudjunk kikapcsolódni, feltöltődni. “Ha anya jól van, mindenki jól van.” – tartja a régi mondás.
Olyan édesanyákat mutatunk most be a kedves olvasóknak, akik anyukává születésük útján találtak rá a hivatásukra is. Bizonyos értelemben teljesen hétköznapi tagjai a közösségnek. Köztünk járnak, akármikor összefuthatunk velük az utcán. Kisgyermek mellől indították el a vállalkozásukat. Álmodozva, tervezve, sokszor fáradtan, és kimerülten, de nem lankadva haladtak a kitűzött cél felé – miközben gyermekük odaadó édesanyjaként is helytálltak. Mindez pedig gazdagította őket, és ezáltal családjukat is. Reméljük, lelkesítően hatnak majd Rád, kedves Olvasó, ezek a történetek.
Cikksorozatunk első részében Faragó Ágnest ismerhetitek meg, aki Vácon él a családjával, és kicsi lánya születése után, az otthon töltött időszakban született meg benne egy vágy, egy ötlet, ami mára másokat segítő vállalkozássá fejlődött.
Ági: Kicsi korom óta foglalkoztat, hogy hogyan segíthetek másoknak. A gimi után közgazdásznak készültem, végül több, mint hét évig dolgoztam egy bankban nagyvállalati kapcsolattartóként – itt is fontos volt, hogy emberekkel foglalkozhatok. Bár szerettem a munkahelyem és a kollégáimat, rájöttem, hogy a pénzügyi világ nagyon nem vonz, és inkább mások segítése felé fordultam. Először alternatív gyógyászattal foglalkoztam, majd a kislányom születése után találtam rá a jelenlegi foglalkozásomra. Lenke három éves múlt, és a párom részéről van négy idősebb féltestvére, akik kamaszok, illetve egyetemisták. Szerencsére nagyon jó a kapcsolatunk, gyakran vannak nálunk, Lenke is imádja őket, sokat segítenek is vele kapcsolatban.
CSAKPont: Mivel foglalkozol jelenleg?
Ági: Egyszerűbb gyermekkor tanácsadó és life coach vagyok. Kim John Payne: Egyszerűbb gyermekkor című könyv írójánál végeztem egy képzést azért, hogy segítsek a módszer ötleteit a gyakorlatba átültetni, a saját életükre alkalmazni a hozzám forduló szülőknek. Ezt részben a teljes könyvet átfogó, több alkalmas szülőcsoportokon tesszük meg (amik online formában is elérhetők), részben workshopokon vagy egyéni tanácsadás keretében. Idén ősszel végeztem el a life coach képzést is, amit azért kezdtem el, mert a szülőkkel való munka során úgy láttam, sokan küzdenek például a türelem kérdésével, vagy éppen nehéz rokoni kapcsolatokkal, amelyekben az önismeret rengeteget segíthet nekik. Így life coachként leginkább ezen a vonalon szeretnék elindulni, amelyet majd kiegészít egy terápiás módszer is, amit egyelőre még csak tanulok.
CSAKPont: Hogyan, és mikor indultál el? Hogyan lett a gyereknevelés mellett vállalkozásod?
Ági: Lenke két hónapos volt, amikor megfogalmaztam magamnak: nekem muszáj lesz a szoptatás-pelenkázás mellett valami olyasmit is csinálnom, ami szellemi kihívást ad. A párom bíztatott, hogy keressem meg, mi az, amit valóban szeretek, így kötöttem ki a blog írásnál. És miről blogoljak? Legyen a minimalizmus, anyáknak, hiszen ez nagyon foglalkoztat – így indult el a szimplan.hu. Lenke rengeteget aludt rajtam, és ezeket az időket az írással töltöttem. Az Egyszerűbb gyermekkorral nagyjából egy fél évvel később ismerkedtem meg, és emlékszem, amikor magával ragadott az érzés: “ó, ha ez lehetne a munkám…!” Aztán kiderült, hogy ez nem is olyan lehetetlen cél. Beiratkoztam a tanfolyamra, amit távoktatásban el tudtam végezni, és a tanfolyam lezárultával elindítottam első csoportjaimat. Ezeket abban a hordozós klubban hirdettem meg, ahová a kislányommal jártunk, ismerős anyukák közt, nagyon kedvezményes áron, hiszen még én is gyakoroltam, és részletes visszajelzést kértem tőlük a munkámra vonatkozóan. Mivel közel volt a helyszín, abban a két órában, amíg egy-egy alkalom tartott, az anyukám vigyázott a kislányomra.
CSAKPont: Mi okozta a legnagyobb kihívást az elején?
Ági: Mivel Lenke nagyon érzékeny és ragaszkodott hozzám, az első lépésekben az volt a legnehezebb, hogy heti fixen két órára anyukámmal legyen: nem tudtam, hogyan fogja fogadni. Volt egy-egy nagyobb sírás, de mivel ekkor már másfél éves elmúlt, úgy éreztem, nem lesz belőle komoly baj, és talán nem is árt nekünk, ha kicsit nyitunk mások felé is.
CSAKPont: Mi jelent igazán nehézséget most?
Most az idő hiánya a legnagyobb kihívás. Tele vagyok ötletekkel és ráadásul nagyon élvezem a munkám, de Lenke még nem óvodás, így csak olyankor tudok dolgozni, amikor valaki vigyáz rá, illetve alvásidőben. Szerencsére sok segítséget kapok: heti két délelőtt Anyukám, egy hétköznap este és szombat délelőtt a párom vigyáz rá, amikor dolgozhatok. De még rengeteg minden lenne, amivel ki tudnám tölteni az időmet, ha kicsit több állna rendelkezésre…
CSAKPont: Miért szereted ezt az életformát?
Ági: Nem gondoltam volna, hogy valaha a “magam ura” leszek, nem különösebben vonzott az önállóság, de anyaként ez tényleg nagyon praktikus. Azt is jelenti, hogy amikor Lenke elkezdi majd az óvodát, elhozhatom majd délben, és a délutánt együtt tölthetjük. Sokszor hallottam, hogy élvezzem, amíg még kicsi, mert hamar elmúlik – és most már kezdem érteni. Pár év, és iskolás lesz, akkor aztán annyi időm lesz, mint a tenger… De addig nagyon örülök, hogy megtehetem, hogy annyi időt töltök vele, amennyire szüksége van. A munkából annyit vállalok, amennyi ebbe belefér, és fokozatosan bővítem a vállalkozást, ahogy nagyobb lesz. Illetve még egy fontos dolog: egyéni vállalkozóként nagyon direkt módon érzem azt, hogy milyen irányba érdemes fejlődni. Ha a vállalkozásnak nem megy az egyik ága, magamba nézek, megkeresem, hogy bennem akadt-e el valami, vagy egyszerűen csak másra kell koncentrálnom. Ezeket a helyzeteket jelként értelmezem: most másra van szükség az életemben, akár a személyiségem fejlődése miatt is. Beosztottként nem tudnám ilyen rugalmasan követni ezeket a jeleket: sokkal több idő telne el a felismeréstől számítva, mire ténylegesen változtatni tudnék a munkámon.
CSAKPont: Mit tanácsolnál a gyermekével jelenleg otthon lévő édesanyáknak?
Ági: Régóta gondolkodom azon, vajon életképes világrend lenne-e, ha mindenki azzal foglalkozna, amit szeret. Arra jutottam, hogy valószínűleg igen: lehet, hogy kicsit egyszerűbb berendezkedés lenne, és kicsit több önismerettel járna, de működhetne. Amikor kisgyerekkel vagyunk otthon, legtöbbünknek hiányzik, hogy valami mást is csinálhassunk, amiben kiteljesedünk. Biztos szép, ha az ember a gyereknevelésben teljesedik ki, de nem ismerek ilyet… A gyereknevelésben például ugyanúgy ki lehet égni, mint a munkában, mivel nagy a nyomás, és kevés visszajelzést kapunk. Amikor otthon vagyunk a gyerekekkel, érdemes megkeresnünk, hogy mi az, amit igazán szeretünk csinálni abban a kevés szabadidőnkben, amiből töltődhetünk. Ha ezt megtaláljuk, a GYES mellett akár egy vállalkozást is elkezdhetünk építeni, ami megerősödhet, mire vissza kell térnünk a munka világába. Ha anyagilag megteheti az ember, én mindenképp ajánlom, hogy fusson neki. A gyermekei is egy teljesebb, kiegyensúlyozottabb anyát kapnak ezáltal.
Köszönjük az inspiráló gondolatokat, Ági!
Következő cikkünkben bemutatjuk az Egyszerűbb gyermekkor című könyv alapján, hogyan is működik az ehhez kapcsolódó tanácsadás, és miben lehet segítségünkre a gyereknevelésben.