Bevezető
Családos nőnek lenni egyedülálló lehetőség az élettől. Egy olyan döntés, amely nem csak az egyénre, vagy annak közvetlen környezetére, de az egész társadalomra is hatással van. És mégis, néha úgy érezhetjük, hogy magányosak vagyunk ebben a szerepben. Legtöbbször nem azért, mert nincs mellettünk valaki, aki támogat (legyen az férj, társ, szülők, testvérek vagy a tágabb család), hanem mert a tevékeny mindennapok mellett hiányzik az a néhány gondolat, ami velünk hasonló helyzetben lévő nők fogalmaznak meg. Vagy akár az értő figyelem, amikor mi meséljük el, hogyan is boldogulunk nőként, anyaként, feleségként, munkavállalóként…
Interjúsorozatunkban olyan nőket mutatunk be, akik bizonyos értelemben teljesen hétköznapi tagjai a közösségnek. Köztünk járnak, akármikor összefuthatunk velük az utcán.
És mégis különlegesek. Mert mind azok vagyunk.
Székelyné Bognár Eszter 1972-ben született Budapesten, jelenleg családjával, férjével és az egyik gyermekével Diósjenőn él. Másik gyermeke Budapesten tanul. Foglalkozása okleveles kertészmérnök és gombaszakellenőr. Őstermelő, gyógynövény és gombaismereti túrákat és tanfolyamokat vezet, erdei iskolában tart foglalkozásokat.
Mi változott, amikor először anyuka lettél?
Minden. 23 éves voltam, éppen befejeztem az egyetemet. A felhőtlen diákévek véget értek. Minden barátom munkát vállalt, a férjem is munkát keresett, hogy el tudjon tartani bennünket. Én otthon maradtam és próbáltam megfelelni az anya szerepnek. Voltak elképzeléseim, hogy hogyan szeretném csinálni, de az élet sok mindent felülírt. A kisfiam nagy tanítómesterem volt.
Hogyan érezted magad azelőtt és azután a közösségben?
Nagyon nehéz volt az első időszak a babával, tapasztalatlan voltam, nem volt segítségem, és a körülöttem lévő barátok pedig nem értették a helyzetet. Állandó kérdés volt, hogy mit csinálok egész nap otthon, nem unatkozom? Erre a kérdésre ugrottam. Kerestem a hasonló helyzetben lévők társaságát, új ismeretségeket kötöttem a parkban, játszótéren.
Milyen szerepei vannak a közösségben egy nőnek gyermekvállalás előtt és után?
Előtte diák voltam, férjezett fiatal lány, az nagyon más szerep. Miután gyermeke születik egy nőnek anya lesz napi 24 órában, és ne felejtsük el azt sem, hogy egyben feleség is. De az is fontos, hogy az anya kicsit kimozdulhasson, elmehessen például egy tanfolyamra. Ez nem a gyermektől elvett idő, mert néha kell a kikapcsolódás, hogy az egész család egy mosolygós anyát kaphasson vissza. Ha az anya munkát vállal, attól kezdve folyamatosan zsonglőrködik az idővel, hogy jelen tudjon lenni a gyerekek életében is. Nekem legalábbis nagyon fontos volt, hogy ha lehet, ne másra hagyjam őket, amikor betegek, vagy szükségük van rám.
Hogyan fogadták a munkahelyeden, amikor elmondtad, hogy állapotos vagy?
Egyetemre jártam, utolsó éves voltam, ezért ez nem jelentett problémát.
Kivel tudod megosztani a mindennapi váratlan helyzeteket?
A férjemmel. Rá mindig számíthatok.
Bizonyára szoktál feszült lenni, ilyenkor mit teszel? Hogyan engeded ki nap végén azt a bizonyos fáradt „gőzt”?
Kertészkedem, vagy járok egyet az erdőben. Este szeretek kulturális programokra járni, találkozni a barátokkal.
Mit üzennél az 5 évvel ezelőtti Önmagadnak?
Inkább a 7 évvel ezelőtti önmagamnak, mert akkor hagytam abba a rendszeres napi 8 órás munkámat. Annyit üzennék, hogy megéri váltani, fontosabb a gyerekekkel együtt töltött idő, és sok új munkalehetőség vár rám, kötetlenebb időbeosztással.
Mit üzennél a gyermekvállalás előtt álló nőknek/családoknak?
Vágjanak bele! Közhely, de tényleg a gyerekekkel lesz teljes a család. Sok öröm, néha bánat, és ha felnőnek útjukra kell engedni őket. Nekem már felnőttek a gyermekeim, visszatekintve rengeteg csodálatos pillanatot éltünk meg együtt, fejlődött a személyiségem általuk. Csodálatos évek voltak.